Soha nem akartam olyan klubhoz tartozni, ami engem elfogadna tagnak
Ez felfoghatatlan annak, akit fogva tart a bla-bla
Hogy rab vagy, hogy lakat alatt tarthatnak
Mondd, mit üzensz a halálnak? Én azt, hogy paff-paff (meg az apámnak...)!
Az ördög vigyen el, minden olyat, mint te!
Nekem senkim sem voltál, belőled semmi sem kell
Amikor kellettél, akkor hol voltál?!
Én nem bújtam el előled
És nem tehetek arról se, hogy én lettem belőled
Mert talán nem voltam még egy B vagy C terv sem, csak fiaskó
De sose lásd meg, hogy ki lett a fiadból
Mer' az vagy, kik emlékezned Rád - ezt tanuld meg egy életre
Rám azt mondjátok mind, hogy rossz a vér, de hidd el, tévedtek!
Mer' nem én kértem a sztorit, készen kaptam
Itt maradtam úgy, hogy nem volt más út a térképen
Egy nap majd talán te is azt kéred, hogy bocsásson meg neked az ég
Mert én nem fogok amíg élek...
Mint a Szfinx, annyit álltam már sarokba'
Kortyoltam a szörpöt, mert szombatra jutott csak kóla
Imádtam volna a Cartoon Network-öt
Egy kis bilifrizurás ördög voltam, aki azt hitte, ő Bruce Lee
Az élet pörög, látod, én sem tudtam megállítani
Azt hittem, ha felnövök, majd belőlem is lehet bárki
Hogy kolbászból van a kerítés és vattacukor a felhő
Ragadozó lett, aki itt velünk együtt felnőtt
Az élet párszor engem is kinevetett, hidd el!
Az utca volt a játszótér és nem volt bébiszitter
Csak kulcs akasztva a nyakba
Fekete meg fehér mező, mint a sakkba'
A suliba' az összes tanár aput basztatta
15 voltam, mikor az anyám elment
Mert szüksége volt rá az Úrnak fent a Mennyben
Rámszámolt az élet, de én kilencnél felállok
Mert mindig ilyen voltam és ilyen az egész családom


Tudod, ha bezárnák a szádat, én helyetted beszélnék
Ha vak lennék, amit látnom kéne, te mesélnéd
Csak egy valamit kérek: az ég óvjon titeket testvér!
Értetek kioltom a pokol tüzét
Ahogy Buda lüktet Pestért
Úgy dobban a szív, NKS vér
Csak egymásér' ütünk vendettát, nem cash-ért
95 óta az utcán ugatjuk a Holdat
Olyat flesselünk ma, mintha tudnánk, meghalunk holnap
Nincsen esélye - ja - ellenünk senkinek
Ha kell, háromszor harapunk vissza, mint a mesébe'
A vicceinken nevetnek a fentiek
Ahogy lent itt mi, GDL city
Estéről-estére
Minket is árultak már el, barátok elégszer
Tudom, te voltál Fero is, a szívem szakadt meg érted
De nem bántam meg semmit, mindig a családért félve
Csak miatattok mondtuk: minket nem kaptok el élve!
Nem voltam én rossz, csak sokan nem értettek meg
Mert meg se akartak, ezért szemérmetlennek állítottak be
A szülők féltették a kölyküket, a tanárok a tekintélyüket
A blanterek a nőjüket
Amikor te aludtál, én akkor tanultam
És amikor te tanultál, én akkor aludtam
Ezek pályaválasztási tanácsadóba tanácsoltak
De csak maszkos támadó lehet belőlem, szerintük...
Engem a rap-re teremtettek meg
Sok szart tettem, de a betyárbecsületemmel el tok' számolni, hogyha kell...
NKS a karomon, csak a ravatalomon mondjál rólam le!
Felnőttünk, mégsem lettünk felnőttek
Csak az erősebb vonások felváltották a szeplőket
Van jó és rossz is, mert minden emlék más
De ha százszor születnék meg akkor sem lennék más...