Aha, kerekerdő…
Ez itt a kerekerdő, kicsi pincsi
Ahol az ordas farkasok a stricik, a szemedet nyisd ki
És jól nézd meg, hogy mi van
Mert csapdába kerülsz, hogyha megcsal a szimat
Mindig más bőrét nyúzd le, ez a dzsungel divat
Akkor van gáz, ha az állatok királya hívat
Itt nem mindegy, hogy ki vagy
Bambi vagy Szimba, mert rosszul végződhet a randi
Ha a tisztás nem túl tiszta, neked annyi
A rangidősre hallgat csak a falka, a vadászösztön ragadozóvá tesz, hogyha tarka a bundád elbújtat az erdő
Ha rikító, kidob magából
Vérszagot hordoz a szellő. Egy zápor
Könnyen elmos (most) nem lehetsz álmos
Mert a sötétben világítanak a szemek, mint a prizma
Szagokká vállnak a színek, rabokká a tagok, csalókká a gyávák, halottá az ártatlanok
Te is csak bent élő túsz vagy, itt pusztulsz meg, azért gyúrsz, hogy úszd meg…

Refrén:
Kerekerdő – gyárkéményből felhő – a fák súgják, hogy fertő – a réten minden eldől – éjjel bódít a mező – meghódít az erő. Ragadozó lett, aki itt velünk együtt felnőtt
Neon – betűk – árnyé - kában – tetovált számok a bundában
Itt nem számít a színed, hogy ki vagy, csak akkor van szerencséd, ha a fegyver kihagy

Kerek bölcső, elringat az erdő, sötét mesét szőnek a szájak, van, aki fogakat kap, van, aki szárnyat
Az állva maradt, a dzsungel könyve. Hiába van új a nap alatt, hogyha nekünk csak a dzsungel jön be
Azt suttogják a fák, hogy a dögevőknek könnyebb lett, de azt nem mondják el, hogy ők ilyen magasra hogy nőttek meg. Ti meg álmokat szőttetek, hátha azok hátán megszökhettek
Nyitva felejtett csapdák, ragadozók a friss nyomokon, csorog a nyáluk, de büszkék rá, mert mind rokon
Kotródj, vagy szokd meg a damilt, ami húz, mert nem kell tanítani a húsnak, hogy bunda vagy panír - panel blues vagy dzsungel tam-tam. Panel blues vagy dzsungel tam-tam
Az óriások üveghegyekben laknak, zajt hallgatnak, tábortüzet raknak, feláldoznak egy-két szüzet, a folyókba ürítik az ürüléküket, lüktet a kipufogók bűze, túl az Óperencián
Azt hiszik övék, ami a természet lágy ölén terem, rád kacsintanak, aztán szájkosarat raknak rád
Próbáld megenni, hogy a méz nem marad a hasén, nem sétagalopp a kasta, aki lusta az halott. Az a szakma, hogy nem hagyod ott a fogadat, csak a vadászkopók járnak frakkba, nekünk csak ez maradt
Mint a befagyott tóban a halakat a jég alatt, minket átvertek, odakint eladtak mindent kéz alatt

Oké, szabad égbolt, súgd meg szépen, hogy kerekerdő, hol a legszakadtabb a közeped, ahol dúlnak az emberevők
Ki a következő irtott kártevő vagy védett faj, hajtóvadászatra melyikőnk kell, mikor lemegy a nap
Ki az, akit a falka fal fel és nincs több bocsánat, csak szédelgünk, kergetjük körbe a futó rácsokat. A cirkuszi ketrecben, kígyózunk a műfák ágain, rég a zebrákra kentük a lakomák csíkjait
A váróba zárkózunk be, pókcsápok a lábaink, csak a vágóhídi lényektől élethűek az álmaink. Vérfoltok a bundákon, három lyuk a terrormaszkon, fulladunk, mint a halak a levegőn, tetemek az aszfalton
Jó helyen csak bajt hozunk, mint a fekete kandúrok ránk, hegyen-völgyön át, dagad a hold, ásít a világ
Fennhordjuk bölcsen, mint az agyarán gazdagodott elefánt, fogságban születünk, a természetfilmek nevelnek már
…………..Bibliaként hatnak, de majd elmúlik, valami vakít, kihalt folyosón visz az útig
………az éhség vezet, nem a szerelem
Farkas tör a pásztorra, rejtőzünk az állatkertben
A válaszok ölnek, az igazság néha fáj, elkapnak, összerogyunk, könyökkel a térdükkel a földbe taposnak. Bankos nem a prém, a sima bőrvadász
Visz a parancs, visszavág a természet, teljesül a revans

Refrén:
Kerekerdő – gyárkéményből felhő – a fák súgják, hogy fertő – a réten minden eldől – éjjel bódít a mező – meghódít az erő. Ragadozó lett, aki itt velünk együtt felnőtt
Neon – betűk – árnyé - kában – tetovált számok a bundában. Itt nem számít a színed, hogy ki vagy, csak akkor van szerencséd, ha a fegyver kihagy