(Sixfeet)
Járom az éjszakát a fényből kirekesztve
Sikátorokba bújva az árnyékba igyekezve
Hiányolva a szenvedélyt tenni a figyelembe
Így az igámat húzva, minden értékkel idelentre
Az egyedüli képességem az az intuíció
A látomások tömkelege megtévesztő vízió
Ott találtam meg az otthont ahol mások bűnbakokat
De a fényből mégis lejön pár, majd keserűn tapogat
Ez értékrendi különbség és rám aggasztott bűnösség
Megfagyasztotta már kijáratot ez a hűvös rég
Egy antihős, egy antitest, riasztó kép a plakátokon
A védelmező ki sebeket ejt a hazátokon
Ez a végzet, engem késztetett a menekvésre
Mégis a légkör pusztít minden vágyat cselekvésre
Míg te ezredjére tettél kivételt az elnök szaván
Mi denevérekként ragadtunk meg a tetők alján

(refrén)
Járom az éjszakát a fényből kirekesztve
Sikátorokba bújva az árnyékba igyekezve
Hiányolva a szenvedélyt tenni a figyelembe
Az igámat húzva, minden értékkel idelentre

(Sixfeet)
Hősként csúcson, vagy elvtelen őrültként végezni
A saját sebemből ki pulzáló vért érezni
A sötét éjszakát csak villámcsapás világítja
Hibát talál minden hipokrita, kitől fars a vita
A város gennyesedik, én vagyok a kelés
És az igenember tömeg az csak is azoknak kevés
Akik szarnak arra, még mindig divat a megbélyegzés
Vagy a céljuk: a diktatúra hozza a megélhetést
Nem akar senki igazságot, míg nekik nem tetszel
És még én is csak úgy teszek hogy nem élnék vissza ezzel
De az igazság, hogy olyannyira kitaszított lettem
Hogy az esély hiánya miatt ezt az eszmét felvettem
A mag amit szarral tápláltál látod ha kifejlődik
Mikor a gyermeked fertőzött gyümölcstől vergődik
Attól még hogy szarsz az egészre, az nem felejtődik
A tetted következménye részletekben rejtőzik

(refrén)
Járom az éjszakát a fényből kirekesztve
Sikátorokba bújva az árnyékba igyekezve
Hiányolva a szenvedélyt tenni a figyelembe
Az igámat húzva, minden értékkel idelentre

(Luke Benz)
Úgy látom nem vágod én pártatlan állok ott ahol a part szakad
De páratlan csodákat gerjeszthet akar egy halk szavad
Ez vad kaland a szürkeállományba
Távol az ideáltól mi szüntelen kalibrálja
Ki a szépség meg a szörnyeteg, kiért hullajts könnyeket
Ötletelgetnek hátul, hogy épp milyen célért öljetek
Ha már nem leszek köztetek úgy emlékezzetek rám
Mint egy haldokló nemzedék renegátja a katedrán
De momentán meg élek a térnek
Egy sarkalatos pontján ahol a vélemények
Visszhangkamra-mód ontják magukból a félve védett
Szarkatlanok dombját, mi népeket félbetépett
Nem a kedvenc képregényed, földbolygó kétezres évek
Ha tényleg nem érted késő hozza hogy szépen beszéljek
Ezt érezd esélynek mert hol a látszat túl tesz a vágyon
Ott magyarázom, hogy amcsi álom miért nincs magyar áron

(refrén)
Járom az éjszakát a fényből kirekesztve
Sikátorokba bújva az árnyékba igyekezve
Hiányolva a szenvedélyt tenni a figyelembe
Az igámat húzva, minden értékkel idelentre