[Intro]
Figyelj...
Állj -

[Verse 1]
Meg egy percre, és nézz, ne csak láss, ne csak áss, hanem keress, ó ember, te csodás
Ne felejts, de bocsáss, mert illúzió a harag, hogyne másznád már át, te építetted a falat
És bizonygathatod, hogy acélból vagy öreg, de a vér számít meg a kötelék, a több csak köret
Régi szöveg: van ami múlik, elkopik, van ami örök, a titok egyszerű: tartsd szorosan és szűken a köröd
Gondolatmenet szülte cselekedet, nézd a védtelen magból milyen sudár csemete lett
Lerázott cseleket, tiszta napfényben nemesedett, és égbe nyúlón áll, ahogy nem látsz, csak keveseket
Mert levetette a fekete szettes szerepeket, mondd mit akar kivenni, aki még bele sem tett?
Ha ez a te eseted, figyelj, rakd félre a cashflowt, egyszerűbb volt minden, mikor semmim nem volt
Mikor Drake szólt a telón, és a forró flaszteren fekve arra gondoltam, lehetnék én is a masteren
De mi a fasz terem egy ilyen srácnak? Ha tényleg nyíltan írok, kibírod minek látnak?
Érzeki egy csalódás a realtiás, mert ha nem értenek, nem tudod, te vagy-e a hibás, vagy más a prioritás?
Eltolódott epicenter, érték álló anyag versus hanyag múlandó ember
Kivetheti magából a cseppet a tenger, az mindig talál utat, ettől egyenes a tengely
Tedd fel, hogy bárhova eljuthatsz, tedd fel és hidd el, több is lehetsz egészségesen önhittel
Mint ragyogó glitter, mert elkopik a fény, erodálódik az erő, üres sztori lesz a tény
Ha nem tudod, mi legyen, hunyd le a szemed és tedd fel, hogy ott leszel, ahol kell, mire felkel az új reggel

[Chorus]
Játszd amíg tart, majd szállj tovább a dal végén
A visszhang nem áll meg a szakadék szélén, elhalunk a végtelenben, ahol nincs valóság, csak képzeletben
Ahol történetet mond minden dallam, és nem botlik a hullám, csak halkan eltűnik a horizontvonalban, hallhatatlan, de halhatatlan

[Verse 2]
Rohanó világ, rohansz de mi vár? Egy sivár út meg ugyanaz a terminál..
Már nem is próbálunk egymásba szeretni, csak erőszakkal elvenni amennyi kell, egy szeletnyi
Aztán kisétálni szótlanul, törve-zúzva óvatlanul, hogy "a szív ebből majd jót tanul"
És úgyis elereszt, de rajtad marad a kereszt, míg embereket használsz és tárgyakat szeretsz
Őszinte ember voltam egyszer én is, remélem egyszer azt mondják "egyszer voltam én is"
Ó micsoda hipotézis, ó micsoda ideák, hogy idejét veszve is tovább létezhetek ideát
Rövid záridőbe zárt idő, egységesen mért lépések, mégis más cipő
Egy kopott Converse, egy kommersz cider a kézben, egy kifakult nevetés valahol mélyben
Millió emlék íratlanul vagy írva, a millókat nem viheted magaddal a sírba
De hagyhatsz nyomot, indulhat lavina, a rozsda értékesebb lehet, mint az arany meg a platina
Pillangó effekt, halhatatlan leszek, ha egyetlen gondolatom útravalónak elteszed
Szóval pakold be a terveket, indulj, mondd minek vársz még?
Menj és törj utat, csinálj mindent direkte másképp
Amíg bírja a gitárhúr, egy vadonatúj világ kitárul, óperencián túl -mint a népmesékben-
Édes éden, ahol énekelnek a neszek a szélben
És miért ne férhetne el ott hétmilliárd izmus, ha mind különbözik is, ugyanaz a bioritmus
Mer' ez nem labirintus, csak a kérdés teszi azzá, hogy van-e célja a létnek, és ha van, mit tesz igazzá?

[Chorus]
Játszd amíg tart, majd szállj tovább a dal végén
A visszhang nem áll meg a szakadék szélén, elhalunk a végtelenben, ahol nincs valóság csak képzeletben
Ahol történetet mond minden dallam, és nem botlik a hullám, csak halkan eltűnik a horizontvonalban, hallhatatlan, de halhatatlan