[Verse 1]
Honnan tudod hova vezet mikor rálépsz az útra?
Honnan tudnám mikor ér anyaföldet a lábam újra?
Lesz-e lemez, turné, kiadó, zenegép öt év múlva
Vagy majd kötél szúrja a nyakam, mer a világ körém fújja
Ezt a depresszív, vibráló illatot
Aminek a felhőjében ordítok, hogy itt vagyok
De nem kérem a nagy színpadot a fesztiválon
Tudom, hogy hype nélkül is megcsinálom
Ezer és egy hibámon másszak csúcsra báttya, ezt kívánom
Mert nagynak még senki sem született
De szünet nélkül vetek meg szórok
Szívod a szád? Várd meg a szüretet
Itt egy üres nyúlüreget is aranykapunak látok
Csodaország, ahol minden bukás főnix hamuba mártott
És ahol a kamubarátok kikopnak, mint díszesre fújt alukarátok
Tudod az igazi mindig felismeri az igazit amíg a fakutya tátog
Mert ti apura vártok, én meg megyek és megszerzem a magamét
Ilyen egy égben faragott fabula, látod?

[Chorus]
Mondd most épp ébren álmodom
Hogy tényleg láthatom formába forrni a képet?
Vicces az élet, nem? Nem lehet véletlen
Hogy sosem úgy kapod ahogy kéred
Rohannak el mellettem az évek
Nincs idő megtalálni a féket
De mikor visszanézel, majd érzed megérte...
És még mindig messze a vége

[Verse 2]
Három éve, hogy a T2B-be lépve
Egy kézipoggyásznyi álommal felszálltam a gépre
Akkor felnéztem az égre és a kétkedés
Mint jégverés csapott le rám, hogy
"Haver, így célba tán csak késve érsz"
De baszod még mindig csak 23 vagyok
Jött a meló, a hosszú éjszakák, még hosszabb nappalok
Ezek az apró rőzsedalok, amik tartják bennem a lelket
Megtanítottak, hogy az magában semmi, ha a pénz felvet szóval..
Tervet kellett faragni, mer ez a szürke mókuskerék
Egy falatnyi árnyéklét csupán azt' annyi
Nem egy délután alatt akartam lé után szaladni
Csak úgy félbután mentem, amerre vitt a pillanatnyi
Hév na meg a képzelet, de túl sok lett az élvezet
A boldogság illúziója mérgezett, úgy voltam vele
"Picsába ezzel mától minden lépésem én leszek"
Ha már te is érezted dobd fel a faszba mindkét kezed...

[Chorus]
Mondd most épp ébren álmodom
Hogy tényleg láthatom formába forrni a képet?
Vicces az élet, nem? Nem lehet véletlen
Hogy sosem úgy kapod ahogy kéred
Rohannak el mellettem az évek
Nincs idő megtalálni a féket
De mikor visszanézel, majd érzed megérte...
És még mindig messze a vége

[Verse 3]
'11ben még a spáros vodkától lettem táltos
Mind azt hittük miénk lesz az egész város
Ma meg a Ciroc nyakát szorongatom
Jobb nyarakon páros üveg menüben
De ez sem lesz elég éreztem mer ütem nélkül
Maradok a görbe ismeretlen pontja
Aki leél egy emberöltőt, de a táv felénél romba dől
Én meg inkább lennék aki bombaként robban
Mer jobban bírom a nyomást, mint sok kortárs ilyen korban
Dehát, teher alatt nő a pálma
És ha majd száz akadályba fut ez a pálya
Láthatod megmaradok állva, így van ez
Ha valaki tűréshatárra lök én sem ülök a székben
Super saiyan módban szedem szét-szórom a hamut a szélben
Tanújaképpen, itt az út elején tőletek is kérdem:
Mi a lelke ennek, ha nem az, hogy a saját sztorim meséljem?
Vagy hogy hány bejövőt néztem, ami azt írja:
"Valaki végre, mikor dobsz újat?"
Türelem, mondom még messze a vége...

[Chorus]
Mondd most épp ébren álmodom
Hogy tényleg láthatom formába forrni a képet?
Vicces az élet, nem? Nem lehet véletlen
Hogy sosem úgy kapod ahogy kéred
Rohannak el mellettem az évek
Nincs idő megtalálni a féket
De mikor visszanézel, majd érzed megérte...
És még mindig messze a vége