[Intro]
Túl sokáig tartottam vissza ezt a szart...
Túl sokáig játszottatok kiskirályt sámlin állva...
De a végén...
Nos, ki a halál tudja megjósolni manapság, mi lesz a végén...

[Chorus]
Nem tudom, ez az érzés áldás-e vagy átok
Hogy eretnek vagyok-e vagy egyszerű ember
Mégha néha rá se találok a belső hangra, esőben a napra
És nem érdekel, ha nem leszünk barátok
De mit számít, hogy háborút nyerek
Ha a végén a semmi közepén állok?

[Verse 1]
Nem a megoldás vagyok, hanem benzin a tűzre
A papírforma ugyanaz tűre pontosan
Attól leszel hiteles ikon, hogy elég 'szexinek' tűnsz-e
Ha lexikon szűzre hiszed magad
Akkor sem bírod el a világ súlyát, elgyengít a bűze
Elűzne bármilyen vasakaratot
De megismerni a saját morális korlátod vajon bűn-e?
Ülj le, beszéljünk, eskü, szüntelen hallgatód leszek
Vagy üsse kő aurális testünk feszüljön és küzdj velem
De metszőpont nélkül az is csak ütleget jelent
És a szügymeleg farkastejen nevelkedett
Emperor imázs is csak egy újabb ürügy
Nehogy neked kelljen a system error után
Atlaszként, hashtagekkel tűzdelt maszkodon át
Hessegetned a masztodon méretű legyek raját
A bűzlő világgal a hátadon
Legyek nagy, átveszem a terhet aztán átadom neked
Ha már nem bírok megállni a lábamon
Nevess - ja várj ne, mert a a naptárban csak pár lapon
Múlik, hogy ne egy sóval bevetett Karthágó pihenjen a vállakon
Persze nem várhatom el, hogy felkelj
De alázatba áztatott fejjel szebb lenne a századom..

[Chorus]
Nem tudom, ez az érzés áldás-e vagy átok
Hogy eretnek vagyok-e vagy egyszerű ember
Mégha néha rá se találok a belső hangra, esőben a napra
És nem érdekel, ha nem leszünk barátok
De mit számít, hogy háborút nyerek
Ha a végén a semmi közepén állok?

[Verse 2]
Meztelen császárok amerre nézek
Az a helyzet fater benézted
Néró nem a nép hőse, gazember, féreg
Művésznek álcázott faszentek, kéreg nélkül
Aszcendens a karakter, a sztratoszférában maradt
Elévült a falanszter elmélet
Gyűjtsd be a kelméket és végül gyengéket szavazz fel
Vajon mikor ér véget a felvilágosodás
Ha érméket számolgatunk élmények helyett
És fair, hogy a fél világ óvodás érzelmi, értelmi szinten
Éli le úgynevezett felnőtt korát
Mert koronát teszel egy bolondra és tátott szájjal
Értetlenül szomorkodod át, ahogy százat csinál
Akár elveszett rokonát meglelt moron
Dogmákkal fertőzi a koponyád
Csont kopár földön kopog a csapodár
Arcán a jég, börtön neki a béke
Így a 'csak' okán kap minden acsarkodáson, úgy érzi
'Nem kaphatnak el inkább a sorsom uraként megásom a sírom'
Ez a paranoia világszerte
Ettől fordulnak egymással alternatívák szembe
De nincs aki natív igazságot tehetne
Mikor a higgadtságod a királyod nyerőgépe benyelte

[Chrous]
Nem tudom, ez az érzés áldás-e vagy átok
Hogy eretnek vagyok-e vagy egyszerű ember
Mégha néha rá se találok a belső hangra, esőben a napra
És nem érdekel, ha nem leszünk barátok
De mit számít, hogy háborút nyerek
Ha a végén a semmi közepén állok?