[Verse 1]
Mikor rád néztem, tudtam ez lesz majd a játszma
Amiből csak egy jöhet ki győztesen utolsó tánca tán a gyengébbnek
Tudtad így is felkérlek
Tudtuk mindketten, hogy egy lépésünk majd mellé megy
Forgatlak és forgok, a kimondatlan gondok
A feszültségtől kibonthatatlan ujjak
A gyanútól összeforrott zöld tekintet
Újat úgy sem mondok, így a boldog órák
Szürkévé váltak a rózsákkal együtt
Egy elrontott lépés és pontot…

[Chorus 1]
Tehetünk ma mindenre, mert ha véget ér a dal
Te arra mész majd én meg erre
A parkett csak zavar, eltűnt a fény
És néma csendben állunk egy üres teremben
A falnál egymásnak háttal bizonygatjuk, hogy így lesz rendben
Beléptél és cserben hagytál - cserben hagytalak
Régen a minden voltál mára homályos alak
De a minden is véget ér egyszer, azt mondják
Csak az űr marad, legyen ez az utolsó keringőnk
Táncold hát ki magad…

[Verse 2]
Akár Lédával a bálban, vagy a prédával az ágyban
A térd zárva zene nélkül mért állna lazábban?
Kecses karokkal fon át a végzet bordó ruhában
Bortól felszabadulva, az önzés nem eszik fogságban
Élet a gyors sávban? Engem nem ez mozgat
Attól félek hátrahagynék bárkit, csakhogy magamnak jobbat teremtsek
De ezt nevezik szeretetnek, az egyetlen, az igazi, velejéig romlott
Elvenni erővel egy szeletet, hogy az egód megetesd majd pontot…

[Chorus 2]
Tenni mindenre, mintha meg sem történt volna
Mikor véget ér a lakoma én balra, te meg jobbra
És amint elül a por ugar marad utánunk
Soha nem is termett rajta olyan
Amit megemésztene az őszinteség gyomra
Leléptél és egy vagy már a múlttal
Ha szakad az út hagyd régen sem kellettél
Most visszafelé halad az idő
Mígnem egyszer csak kihátrálunk a ringből
Nincs több játszma, nem lesz győztes
Ez az utolsó keringőd…
Táncold hát ki magad…
Táncol hát ki magad…