[Verse 1]
Rángások a térdben, átázott párnák, hazaértem
Lázálom volt, pár laza éven át tartott
Két szemem érzékeny, csak a tarkóm érzem
Ahogy nézem az ajtórésen bekavargó szemcséket a fényben
A margón élek, jól nézz meg:
Az a narkóm, hogy kintről egy boldog lénynek látszak
A vitáknak elévágjak, ki bánthat?
Vége az elégiáknak, vidáman szép
Legyél tenyészállat, mit árthatsz még egy ilyen világnak?
Ahol gyermeki tévedésnek érzed magad
Életlen késnek, de a véletlen életre kelt végterméke vagy
Ami ha értelmet nyer felébred
Gyenge térdek, átázott párnák, átlátok magamon
Le az álcát, hány zár oldja dacod fel?
Ha lánc hát hámozgasd csak
Az elme homályát végigszántom
Az emberek szende románcát
Nem derogál, a megalománia rám szállt
Kimesterelt mesterelme festi a meséket de nem látod a vásznát

[Chorus]
Ha tartoznál magadnak meddig várnál?
Ne meditálj, ébredj, láss messzebb a retinádnál
Ennyivel adós vagy magadnak, de te mégis hezitálsz
Kár, mert a valóságcsekk a küszöbön megint rád vár

[Verse 2]
Nem vitás, a kor hibás
Egy korhadó bolygón bolyongó entitás vagyok én is
És semmi más, nem példakép, nem lelkitárs
Vagy példaképp követendő szent írás
Univerzitás, a Jupiter, a Guliverkli
Láss magad, az identitásválságból
Áss át oda ahol elismerik a diverzitást
Úgy érted megismerni mást? Ilyen egyszerű lenne?
A vetületen belül elüresedett eszme
Hogy bármi észszerűbb, mint mászni fel a feszületre
Önként, mégis önkéntelen
Törvényeken áttörni önvédelemből
Ez a körkép, a bőr véd, de a környéken a kényelem önkény elem. Így a Porschédban is porzsák vagy
A moslékban a torta morzsák
Gyakorta gyorssávon hozzák ránk a kórságot
Ha nincs sebességkorlát
És a rád tolt valóság is csak hús alkotta délibáb
Bocs az én hibám, hogy két reklám között bezavartam
Miközben te inkább félni vágysz…
Búval baszott egy faj vagyunk
Állítólag mióta egy marha arra unt, hogy az asztalra nem alma jut
És ha már ilyen munka jutalma, hogy marhatunk
Tuti nagy a hatalma, de ma alhattok tovább
Pláne, mert egy balga hadarja, hogy van arra út
Hogy elhagyd a szobát

[Chorus]
Ha tartoznál magadnak meddig várnál?
Ne meditálj, ébredj, láss messzebb a retinádnál
Ennyivel adós vagy magadnak, de te mégis hezitálsz
Kár, mert a valóságcsekk a küszöbön megint rád vár