[Verse 1]
Májusi szélben slow motion szirmok
Lassan beérik a termés, látom várni sem birtok
Újra feltűnnek a nevek, elég akármilyen indok
Kéne egy magánsziget, ahova rakom a parát
Figyelj, nincs sznob lakoma jóbarát
Ingyen isztok, de csak a végén hívtok
Mikor el kell tüntetni a piszkot
Kikacsintok egyet aztán megfeszülnek az izmok
Feltétlen bizalom volt köztünk mi mára megingott
Lemerülve, elmerengve veszek a májkomba
Mint űzött vad a rengetegbe
Annyit kopogtam most talán túl hamar engedett be
A siker csak addig siker míg nem hat a jellemedre
Az jut eszembe ha rád gondolok hol leszek ötven évesen?
Vajon a karma hogy forog?
Az átok körbeér nekem is magány jut meg nulla hála?
S mikor újra hálhatsz nála megint dúl a kába düh?
Egy út halála ez, de guess ki mit tud azt tanít
És ha most hallasz, tudd nem hobbiból vertem az asztalit
Hittem ebben olyan mélyen amit egy se tapasztal itt
Persze ilyen sebet nem fedsz be egy tetves tapasszal
Így csak a szótár két szava vitt kíváncsiság és becsület
Félsz megírni a sztorid hátha támadási felület lesz
Jelenleg élettelen revü rap
Egy sziklaüregből szökkent rügyet minek védjen üveg…

[Chorus]
Tudod annyi mindent mondanék
De minek, ha mind elsodorja…
Csak a májusi szélben hordalék a hangom
Figyelj mit összehord a táj
Nem is értem…
Csendben kísérem, ahogy az idő végtelenjében
Olyan súlytalanná válik vele szárnyat bontanék

[Verse 2]
Májusi momentum, szemvillanás az egész
Kabát marad, le sem ül, nem kér kávét
Éppen csak benéz jól vagy-e, majd távozik
Azt hiszed az áldás konstans
A felállás mindig változik, de a számlát mostanság én fizetem
Remélem pár évtizeden át szól
Ez a lassan szlalomozó otromba szerenád az élethez
Ha kérhetsz bármit kérd, hogy érezhesd
Megint amit ez a vibráló tavaszi ének fest
Újratöltve, de elfeledve állok itt
Mint idegen a karneváli fergetegben
Szembementem mindennel ami fontos volt
Hogy bizonyítsam a pontom mennyire pont most szólt
Igazán igazan, sima skandalum lett volna ha figyelsz
Most mégis lavina van…
És kit igazol az idő majd kiderül
A cipő még nagy de talán út közben kifeszül
Fókuszálok, hogy tovább mondjam a bónusz számokig
A szabadulásom kulcsa ott van ahol a múlt - a nyomomban
Folyton hátranézek, mégsem tartom soha számon
Hányat vitt el az enyészet
Én az egészet arra tettem, hogy egyszer majd megérem
Mikor a krúval újra gondtalanul hesszelünk a téren
Májusi eső, azt mondják aranyat ér
A tékozló fiú már felnőtt és lassan hazatér, ja…

[Chorus]
Tudod annyi mindent mondanék
De minek, ha mind elsodorja…
Csak a májusi szélben hordalék a hangom
Figyelj mit összehord a táj
Nem is értem…
Csendben kísérem, ahogy az idő végtelenjében
Olyan súlytalanná válik vele szárnyat bontanék

[Outro]
Annyi mindent mondanék
De következetesség nélkül minden szó csak a szélnek hordalék
Annyi mindent mondanék
De következetesség nélkül minden szó csak a szélnek hordalék