[Verse 1]
Reggel a konyhába beszűrődő nyugalom
Azt súgja az ember jó dolgában
Hajlamos unalomként tekinteni az apró örömökre
Árva gondolat sem jut arra, hogy semmi sincs garantálva
Hadd vigyem vissza oda, ahol a kotyogósra keltem
Ahol a világ problémai helyett
Elázott zabpelyhen csámcsogtam
És Ed, Edd, Eddy szólt a háttérben
Szóval átlagos srác voltam
Ideje rátérnem a bonyodalomra
Mert bár nem korgott a gyomra
De a világkincsét akarta
A szomja, hogy hova dobja
Majd a kocka csillapíthatatlan volt
Nőtt, mint a gomba
Néha vasárnap hajnalban
Biciklin kiment az ócskapiacra
Hogy ott csináljon némi extra aprót
Flaszterbiznisz, pár kiló akkor mekkora bank volt
Azok voltak a nagy napok szoros büdzsével
Vicces, ma a napok szorosak és a büdzsé nagyobb
De mindent köszönök
Sosem kívánnám másképp
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt mondom
De váljék gránittá utadon a hálám
Mert gyerekjáték minden bukkanó
Csendes tanúköveként állnék itt a tetteidnek
Alázatos munkád erőt hordott magában
Csináltad ami az előkelőnek gondot jelentett
Ebben voltál te példaképjelölt otthon
Hogy mélyre hajolsz, ha kell, nem ragadsz a tetőponton

[Chorus]
Nem csábíthatnak el fülbemászó fanfárok
Fanok, kézfogások, bőszen bólogató false sztárok
Igen, időről időre ilyeneket mantrázok magamnak
Hogy éber maradjak, azokat tartsátok meg
Ma már csak a melóban bízom
Nem hiányzik a palást
Hogy majd totál rojtosra hízzon az egom
Inkább a sors aláss szolgájaként írom
Hogy apanázsból hogyan lett parázsló a papírom

[Verse 2]
Elvégre az lett, minden beért
Innen nézve szinte evidens
Hogy ingyen nem ért volna semmit a sok lecke
Az árcimke okkal van ott
Elvitatott fact, de ha bárkinek oda adod
A kulcsokat egy mosolyért, nem értékelik
Vért kell izzadni a jó okokért
És mértékkel itt is hagyni, ami komoly nehézségként merít
Minek cipelnéd mikor már nem a te léptéked?
Mint egy buszozás utáni holdraszállás
A basementből bázisugrás, islerből torta
Gáláns ajánlatok, aztan agitálás
Hogy „Kaját adok az asztalodra, lehetnél legalább hálás”
Sosem hoznám ilyen helyzetbe magam
Ezért rezisztálok amíg a zsebemben egy deka van
Ja és fel is vágok, ha van mivel
Mert derekasan megdolgoztam mindenért
Így nem kérem a kezed, megvan a megoldás
Tudom mit érzel kortárs, mind kurvának állunk
A különbség csak a dekoltázs
De tűzoltás helyett lehetsz az útmutató portás
Aki kedvesen nevet mikor megkérdezik
Mi volt más az ő idejében
Majd azt válaszolja: az unalom
Lassabb volt a világ
És ha beszűrődött a nyugalom reggel a konyhába
Mindig megsúgta zárd a pillanatot biztos helyre
Mert semmi sincs garantálva…

[Chorus]
Nem csábíthatnak el fülbemászó fanfárok
Fanok, kézfogások, bőszen bólogató false sztárok
Igen, időről időre ilyeneket mantrázok magamnak
Hogy éber maradjak, azokat tartsátok meg
Ma már csak a melóban bízom
Nem hiányzik a palást
Hogy majd totál rojtosra hízzon az egom
Inkább a sors aláss szolgájaként írom
Hogy apanázsból hogyan lett parázsló a papírom