[Verse 1]
Emlékszem, fülledt nyári estén
Én póló nélkül voltam, rólad olvadt a festék
Azt mondtad, nem tudod, mit kezdj a stresszel
Én meg nem értettem, egy ilyen csaj minek stresszel
Biztos tesztel, hogy bízhat-e bennem
Pedig mindketten tudjuk, hogy reggel el kell mennem
Egy fél üveg rozén át nézzük az eget
Én a száját figyelem, valami srácot emleget
De mégis itt van, ezért elmondtam nyíltan
Hogy amióta megismertem, egyre jobban bírtam
És kiderült, hogy szereti a rapzenét
Rólam meg kiderült, hogy szeretem a két szemét
Nehogy félreértsd, mert csak az árnyékom kapnád
Túl sok van a tányéromon manapság
Azt mondod, kalandvágy nélkül csak élőholtak vagyunk
Ez elgondolkoztat, de ennyiben maradunk
Szóval csak tovább merülünk az éjben
Az üres üveg fürdik a kristály holdfényben
Megkérdem, neked van-e még valami őrült álmod
Vagy fehér kerítést akarsz, meg normál családot
És tényleg, tényleg csak ennyi az élet
A végletek közt hánykolódva keressük a véget
A szépet, nekem úgy unalmas a sztori
És a happy endről tudod, csak a filmekben gyakori
Ekkor elmosolyodsz, és azt mondod
Minden csak nézőpont kérdése, de semmit nem adnak ingyen
Viszont a finishben, ha visszanézel az útra
Már későn, megkérdezed magad, megtennéd-e újra
Ez durva, igen, mert néha azon nevetek
Hogy növeltem a nulláról milliósra a keretet
De átkozom magam, mert hátrahagytam akit szeretek
Az unokahúgomnak üzenem: ott leszek veletek!

[Verse 2]
Már rég elmúlt hajnali kettő
De a beszélgetésünk még közel sem meddő
Mesélem, hogy a zene az egyetlen igaz szerelem
Azt gondolod, talán ezért is közeledem nehezen
Mert kevesen, vagy inkább csak páran
Értik, amit mi értünk, pedig vagy 7 milliárdan
Kezdjük ugyanonnan, végezzük ugyanott
Majd felnézel és az egyik csillagképet mutatod
Milyen vicces, hogy az ott a múlt, ez meg a jelen
Hiába bámulom a földet, a jövőt mégsem ismerem
De higgy nekem, ez így van rendben
Mert ebben a hangos világban a remény a csend
De nem értem, hogy menthetnénk egy helyzetet
Ha a versenyfutás az idővel szintén időre megy
Nem egy, nem tíz, nem is száz érvem lenne
Miért nem cserélem ezt az éjszakát ezeregyre
Belemelegedve kérded, szerintem létezik-e karma
Meg hogy mik vannak az alkaromra varrva
Én meg azt, hogy zavarna-e, ha átkarollak kicsit
De szólj nyugodtan, ha ezt már nem fedezi a limit
Ezen nevetsz, én is nevetek, majd emeled a keretet
És tudni szeretnéd, miért játszok nappal egy szerepet
Panaszolod, hogy keveset beszélünk rólam
Hogy érzem magam? Megy a stúdió? A húgom jól van?
Egy szótlan pillanat után megered a nyelvem
Elmondom, úgy érzem, hogy eddig idén csak nyertem
Hogy minden tervem halad, hogy bátran vagyok szabad
És megragadom a lehetőséget, mielőtt elszalad
Büszke nagybácsi és testvér vagyok
Mert a húgom túlragyogja ezt a felkelő napot
De ez nem is meglepő, igazi anyja lánya
Legigazabb soraim valaha, na mi a pálya?