[1. Verse]
A szellő is szédíti
Fordul az árokba
Árkon bokron
Esik a mámorba
Rámolja magát
Mozdul hiába
Száján ömlik
Önbecsülése hiánya
Hánytat, hogy sorsát ruházza másra
Másra nem vigyázva gyászba
Mindig vigyázban állva
Szemét látva, kettőig se
A takaró nyújtózik helyette
Mellette hevert lefetrengve
Falnál álló agysejtekbe
Kapaszkodik, támaszkodik
Fel tápászkodik, magyarázkodik

[Chorus]
Szédül, szédül, szédül, esik
Szédül, szédül, szédül, esik
Szédül, szédül, szédül, esik
Szédül, szédül, szédül, esik