Boldog legény, istenek párja
Szemben ki ülhet szép szemeddel
Édes kacajos közeleddel
Kacajoddal; mely szíven-vágva
Fogja a mellem

Hacsak már látlak, elalélok
Torkomon a szavak elfulnak
Bőrömre zápor-szikrák hullnak
Szememben sötét, vad árnyékok
S lárma fülemben

Hideg verejték veri testem
Remegően, félve, halóan
Az őszi fűszálnál fakóbban
Állok és már érzem a vesztem
Meghalok érted