Én mondtam neked, hogy ne
Ne gyere velem..
Mert hosszú ez az út
De te nem hallgattál rám
És most minden emlék bánt
De már nincsen visszaút

Miattad feladnám, ezt az egészet ha tudnám
De ez az életem, a munkám
Minden hétvégén megindultam az éjszakába
Legyen lóvé, ameddig te otthon békésen aludtál
Az egészet feladnám, mert fáradt vagyok, és unom
Unom, hogy mindenki kétszínű ezen az úton
Már nem olyan mint régen
Tudom, hogyha térden lennék te lennél az egyetlen aki a kezét nyújtsa értem
De megkell tudnom mire vagyok képes
Mennyit értem el ameddig éltem
Én nem élhetek érted
Aztmondod, hogy érted miközben a szemeddel azt kérdezed, hogy miért nem mondhatom le a hétvégéket
Az egészet feladnám, mindig ezt mondom mégis kisétálok az ajtón
De soha nem felejtem el amit adtál
Végig kell járnom az utam, hogy egy szép napon vissza térhessek majd hozzád

Én mondtam neked, hogy ne
Ne gyere velem..
Mert hosszú ez az út
De te nem hallgattál rám
És most minden emlék bánt
De már nincsen visszaút
Velem nem könnyű, de nemis igértem meg
Tizenéves korom óta éjszakába mentem
A zene ami marad, vele soha nem lesz harag
Ezzel döltek le a falak, igaz minden egyes szavam
Hogyha ez nem lenne, rossz irányba mennék
Csordulhatna könnycsepp, egy kis zárkában bent lennék
Nem születtem másra csak a rosszra
Lelkemen a gyerekkori szarságoknak foltja
Sok mindent buktam, de annál többet kaptam
Túl sok volt a fars így inkább egyedül maradtam
Hogyha választhatnék még ezerszer megjárnám
Étlen szomjan az új demom alapjára nyomnám
Mint régen..
Egy utca gyerek maradok
Velem van aki velem, a többit mára leszarom, ne fájditsák a fejem
Hogyha majd egyszer innen lépek
Csak egy mikrofont kérek, úgy tegyetek a mélybe

Én mondtam neked, hogy ne
Ne gyere velem..
Mert hosszú ez az út
De te nem hallgattál rám
És most minden emlék bánt
De már nincsen visszaút

Ellenszenvesek neked a spanjaim
Ellenszenvesek a napok amikor fellépni vagyok
Szerelmünk lapjain lassan már semmi nincsen
Szinte üres..
Mára jeges lettem, régen tüzes
Megtudnád fojtani a nőket akik írnak
Ezzel csak teret adsz a kínnak
Ahelyett örülnél annak, hogy egyre többen bírnak
És hogy a dalainkra sírnak
Azthiszi mindenki, hogy mekkora nagy rajság
A habi sztárság, de mindegyikünk lelkébe válság
Ami már sokszor bírhatatlan
Ezért most elmondom hadd lássák
A sikernek ára van, igaz tárgytalan, még nem tudni miaz ami hátra van
Ezért csak előre megyek amíg bírom
És még 100 ajtót legalább én kinyitok
Én mondtam neked, hogy ne
Ne gyere velem..
Mert hosszú ez az út
De te nem hallgattál rám
És most minden emlék bánt
De már nincsen visszaút