Lin-Manuel Miranda
A távoli fény
[Első versszak]
Oly rég bámulok a nagy vízen túlra
Tényleg, újra meg újra, furcsa, sosem tudom, miért
Várom, legyek apa csoda lánya
De a víz kék színe vár ma, ez nagyon is megkísért

[Előrefrén]
Ez a lázas szív fura ritmust ver
Csakis engem hív ez a titkos hely
Igen, értem súg ez a tiltott út
Ide vágyom rég

[Refrén]
Ahogy csillan a távoli fény, az úgy hív
Csak nekem szól, én tudom jól
És hogy mennyire messzire visz, az sem számít
Ott legyek én
Ahol az ég a vízhez finoman hozzáér

[Második versszak]
Látom, hogy a szigeten az élet mára igen-igen szép lett
Napunk nagyon felvirult
Látom, nincsen felesleges embеr, mégis úgy hiszem, engem
Most hívogat еgy másik út

[Előrefrén]
Élen járni, az álom szép
Tudom, számít rám ez az áldott nép
De egy hang itt bent nagyon elszédít
Vajon miért lett így?
[Refrén]
Hol a vízbe behullik az ég, az oly szép
Mondd, milyen kék, mondd, hová ér?
Az egy távoli titok, ami hív engem oly rég
Ó, jövök hát
Tudom, száz és száz csoda vár most rám
Ahogy csillan a távoli fény, az úgy hív
Csak nekem szól, én tudom jól
És, hogy mennyire messzire visz, az sem számít
Száz titok vár
Hát jövök már!