Hogyha sírsz, jobb, ha elmegyek
Én nem tudok együtt sírni veled
Úgysem érted, már senki sem ért

Szörnyű érzés, bűvös részletek
Nagy zűrzavar, semmi sincs a helyén
Lázban égek és nem tudom, miért

Én azt hiszem, alvajáró vagyok
Nincs életem, csak egybeolvadt napok
Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok
Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél

Néha érzem, majdnem ott vagyok
Egy második ébredéshez közel
Melyben éled egy teljesebb lény

Röpke érzés, máris vége van
Mindig visszatart egy láthatatlan küszöb
És megfakul bennem újra a fény

Én azt hiszem, alvajáró vagyok
Nincs életem, csak egybeolvadt napok
Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok
Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél
Hogyha sírsz most, jobb, ha elmegyek
Már nem tudok együtt sírni veled
Légy boldogabb, én nem haragszom rád

Két szemem elé, mintha játszana
Megfordítva tart látcsövet a világ
Abban nézlek és távolodom

Mind, azt hiszem, alvajárók vagyunk
Nincs életünk, mindent veszni hagyunk
Úgy létezünk, hogy félig máshol vagyunk
Mint tollpihét, sodor messze minket a szél