Az arc nem a tiéd
Csak hordod valakiét
A szemed fénye
Lopott fényszilánk

Arcunkon az idő
Saját képét hívja elő
És az angyalok
Végül nem ismernek ránk

Hol van a régi
Arcod, az égi?
Megvan-e benned
Hogy ragyogni engedd
Rég elveszett
Egykor tündöklően szép sugarát?

A ház nem a tiéd
Csak őrzöd valakiét
A végtelenből
Így lesz zárt világ

Ha benn is lemegy a Nap
Helyén kihalt holdarc marad
És ünnepel a porból lett világ