Felül a pálya az okosoké,a gyáva félreáll
A ravasz elbújik a buta mögé, a nagyhangú ordibál
Újabb arcok jönnek, a bölcs végképp kiszáll
S mi vakon, vakon, ütjük egymást vakon
Míg nyakig nem ér a sár, kemény játék!

Van, akit elfed ez a dzsungel, a másik hason jár
Van, aki cselből nem fut el, és akad, aki betalál
Diszkrét harcot vívunk, nem kell hozzá kés
Csak vakon, vakon, ütjük egymást vakon, minek a feltűnés?

Ember fékezd le magad, úgy tudsz küzdeni már
Hogy végül senki se marad, kiben bízva bízhatnál
Árnyékharcok hőse, meddig leszel még
Én vakon, vakon, bízom benne vakon
Hogy neked is épp elég