Omega
Megszentelt világ
Soha ne tudd meg, mi a tűz ölelése
Úgy mar a szívedbe, belekap, hogy föleméssze
Eleven láng-láttalak csak a gyémánt, nem salak
Kik a tűzpróbát kiállják igazak

Második özönvíz, amikor a szíved árad
Bolydul a sötét mély, színe forr
Belesápadtsz-"ez én vagyok"
Se visszaút, se oltalom belül, támadt borzalom
Kik a rém arcát is csókolták tiszták

Soha ne tudd meg mi a csönd kalapácsa
Végtelen sivár éj kegyetlen hallgatása-"ez fáj nagyon"
Hiába volt bíztatód, ha az úton elhagyott
Kik a más láncát is vállalják szabadok

Hogyha feltárul a megszentelt világ
Szoros átjárón ki megy át
Csak a szél őrzi meg amit írtál belé
Nem a föld pora a lábad nyomát

Minden elmúlik és úgy lesz örök
Mint a fényből szött szerelem
Mert az ember százszor is elbukik
De a halhatatlan hűség benne nem