A száműzött a városba tér
Szívében érzi, hogy ezzel az út véget ér
Hazám, fogadd be őt!
Nem lázad ellened már, hisz az út véget ér

Nagy folyó, az arcomat nézd
Nem érzek vágyakat többé, az út véget ér
Jöjj, oly közel az éj!
Sokáig nem élek már, hisz az út véget ér