Bölcsőnk a romokon állt
Rokonaink mind körülvettek
Fogakat rejtő bájmosollyal
Néztünk, ha ránk nevettek

Tetszett a verekedés
Mozikba' lestük: hogy csinálják
Kirakatok közt álmodoztunk
Bentről a gazdagság figyelt ránk

Később a füstkarikát
Közösen fújtuk szép kerekre
Valaki fogta
S átugrottuk sorban szédelegve

Gyönge az anyai kéz
Vihar elől már senki nem véd
Körmünk az élet húsába tép

Sírhatsz, ha megölelünk
Szavaink ízét úgysem érzed
Fiaid volrunk távozáskor-
Mások, kik visszatérnek

Borból mi nem ihatunk
Poharad szánkkal összehúznánk
Te, aki szültél szenvedéssel
Többé te nem ismerhetsz ránk!