A táj, amit látsz, virágot nem terem
A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen
Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék
Mit mondjak még, magamról egy mondatot
Huszadik századi városlakó vagyok

Íme a ház és benne az emberek
Úgy élek én, ahogy a többiek
Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört
Magnót hallgatok, keveset járok gyalog
Huszadik századi városlakó vagyok

A park az a hely, hol valódi fű akad
Nézni lehet, de rálépni nem szabad
Ha sírnék vagy káromkodom
Bár ott ülsz a szomszéd padon
Nem hallanád
Járnak a villamosok
Huszadik századi városlakó vagyok