Szikrázó naplemente a katlan fölött
Hol a koncertre tízezren várnak
Hátrébb a színfalaknál idősebb úr
Fejet csóvál és tölt még magának

Tízezer szív együtt dobol
Robban a hang és szilánkot szór
Felfénylő éjszakában tízezer szék
Innen úgy tűnik, összébb hajol

Végén a tört varázslat, egy mozdulat
Le a színpadról újra a földre
Újságok foltja fénylik, minden kihalt
Ez az este elmúlt örökre

A világon annyi ember él
S én fáradtabb vagyok mindenkinél
Nézem egy gyűrt fotónkat, a földön hever
Aztán felkapja lágyan a szél