Állok a tetőn, ahogy oszlik a füst, elszáll ez a perc
Belőlem valaki lesz? Ugorjak vagy ne?
A város fénye, mint ezer csillag éjszaka
Hiányzol-e akkor hogyha már soha sem érsz haza?
Egy perc...
Magányodba válaszra nem lelsz
Ha elnyel a mélység csend lesz
Tudod a választ de nem mersz
Úgy éltél, befogtad a szemed és mindkét füled
Lehet akit szeretsz, boldogabb lenne nélküled?
Valld be, hogy önző vagy! Mire vagy jó?
Mások fele nyisd ki az ajtót
Hibáztathatsz mást, de te vagy baj most...
Hazudhatsz másnak, de elfogy a kifogás egyszer
Egy percre most ezt is ereszd el
10 méter mélyre temess el

Csak fújom a füstöt, nézem, hogy száll el
Most senki nem felel
A pillanatot kérem, hogy maradjon mégis
Hátha nem megy el
Tudom hiába várlak, de hogy megtaláljalak
Mondd merre menjek el?
A csillagok útján, ott fenn az égen
Már csak csend leszel
Most senki nem felel...
Hátha nem megy el...
Mondd merre menjek el...
Már csak csend leszel...

A sötétben a fények megviccelnek néha
Hangokat hallok, hallucinogének, ezer intelmek, tréfa
1 perc csak az élet, mégis van 2 véglet
3. emelet, 4 fal - Már ugrásra készen
Álltam az erkélyen
Én komolyan mondtam, hogy meglépem
De mondd el, hogy vajon mi van oda át?
Ami itt van azt köszönöm nem kérem!
Mit mondjon neked az a srác akinek igazán nem volt gyerekkora?
Amit megéltem családi tragédia
És nem jött szembe még velem csoda
A fejemen a füles ami megvédett
Amikor a bántó kéz megtépett
Csak ütött és semmit nem kérdett
A szeretet a szívembe benn égett
Elviselni nem lehetett már ezt
Nap-nap után - erre - már ez rávett
Én csak álltam az erkélyen
Ami itt van azt köszönöm nem kérem

Csak fújom a füstöt, nézem, hogy száll el
Most senki nem felel
A pillanatot kérem, hogy maradjon mégis
Hátha nem megy el
Tudom hiába várlak, de hogy megtaláljalak
Mondd merre menjek el?
A csillagok útján, ott fenn az égen
Már csak csend leszel
Most senki nem felel...
Hátha nem megy el...
Mondd merre menjek el...
Már csak csend leszel...