Én mindent odaadtam de ez sem elég
Hiba volt elhinnem gyerekként a mesét
De mindig adtam mégis egy újabb esélyt
Hogy visszatér az aki voltam rég

Távolodom, de a gonosz rám kacsint
Oh ha tudnád te azt, hányszor jártam így
A kérdés az lenne, hogy rajtam ki segít?
Csalódások hegye és ez engem lassan kimerít
Mondd, hogy tudnék belőle kilábalni?
A gyerek jó, nem őt kell hibáztatni
Már nem fogok fáradni többet
Mert tudom, hogy lázadni könnyebb

Régen nem gondoltam, hogy eltávolodok
Hazug barátok, gyűlölő rokonok
Arcomon ég most is a pofonod
Itt hagylak, nem nézek vissza ha zokogok

Felszáll ez az űrhajó
Hazugságok, Trója meg faló
Szürkül a múlt és minden fakó
Irányba állított a Mindenható
A kis srác aki voltam, nincs már
Megtörve, de köztetek itt jár
Nem nézek én vissza a romokra
Mert eddig lent éltem a pokolba
Én mindent odaadtam de ez sem elég
Hiba volt elhinnem gyerekként a mesét
De mindig adtam mégis egy újabb esélyt
Hogy visszatér az aki voltam rég

Távol vagyok már
Nem érzem az otthon melegét
Rántana, de semmi nem hat rám
Magam mögött hagynálak már rég

Ébredő erő, de hallgatag
Mégis valami itt tartana
Elhitették velem de csak nagy szavak mind
Nem számított semmi más, csak hogy higgy

Én mindent odaadtam de ez sem elég
Hiba volt elhinnem gyerekként a mesét
De mindig adtam mégis egy újabb esélyt
Hogy visszatér az aki voltam rég