Falkon
Astronauta
Csak lebegek és
A messzeség
A párnám
Elhittem a mesét
És szenvedés
Várt rám
Egyre kevesebb rész
Mi bennem él
Nem fáj már
Elveszett az egész
Nem kell a remény
Ne várj rám

Minden érték törékeny
Bíztam bennük, csak reméltem
Megváltoztam, magamat feléltem
Fetrengek a szemétben
Megakartam váltani a világot
Mosolyogjon az is aki bántott
Nektek akartam adni a virágot
Kiégett fény marad szilánkom

Akkor se mennék ha kеll
Akkor se mennék mert fáj
Akkor is itt marad aki a ház еlőtt megvár
Kedvet veszt, így kedvetlenül de merő vágy
Csalódott, neki jobb jár, az űrhajót viszi a sodrás
Csak lebegek és
A messzeség
A párnám
Elhittem a mesét
És szenvedés
Várt rám
Egyre kevesebb rész
Mi bennem él
Nem fáj már
Elveszett az egész
Nem kell a remény
Ne várj rám

Nem lesz jobb már
Ilyen a csalódás
A Life Support merül
Kerül mibe kerül
Itt van elég sorstárs
Lebegek a sötétség alatt
Az űrben, mi utánad maradt
És már passzol a ruha
Örökké egy Astronauta

Lebegek, lassan elfogy az oxigén
Kész vagyok mindent eldobni én
Bennem az indulat torkig ér
Nézz rám, hogyan létezzek zombiként?
Egy apró folt ami bevillan
Mielőtt a múlt szele végleg beszippant
Ha kell, mégegyszer leírnám
Hogy rajtam, sajnos semmi sem segít már
Csak lebegek és
A messzeség
A párnám
Elhittem a mesét
És szenvedés
Várt rám
Egyre kevesebb rész
Mi bennem él
Nem fáj már
Elveszett az egész
Nem kell a remény
Ne várj rám