[„Porszem” dalszöveg]

[1. verze: Fekete Giorgio]
Egy univerzum és százmilliárd galaxis
Ha el is tűnsz, hát ezekben maradsz is
Egy Tejútrendszer és százmilliárd csillag
Beleüvöltesz, végtelen visszhang
Egyetlen Naprendszer és kilenc bolygó
Az egyhelyben álló is örökke forgó
És Földön egy bukóra kinyitott ablak
Az eredete ennek a zajnak
Emberek jönnek és emberek távoznak
Emberi fájdalmat okozva másoknak
Emberek nevetnek, emberek sírnak
Emberek gyűlölnek, emberek bírnak
Emberek bátrak és emberek félnek
Emberek öklüket rázzák az égnek
Emberek tiszták és emberek csalnak
Emberek élnek és majd belehalnak

[Refrén: Fekete Giorgio]
Én egyedül jöttem és egyedül távozom
Kiskapukon vagy a díszbejáraton
A járdán majd taxira várok
És kérdezik tőlem, hogy hová is menjünk
Hát menjünk, ahol újjá lehet születnünk!
Kaktuszként, virágként, delfinként, cápaként
Bálnaként vagy éppen bálnavadászokként
[2. verze: Fekete Giorgio]
Nem vagyok több és nem vagyok kevesebb
Mi lehettem volna, az itt áll előttetek
Pont olyan magas és pont olyan kedves
Pont olyan önző és pont olyan rendes
Pont olyan diplomát végül nem szerzett
Pont olyan refrént írt, majd elfelejtett
És ha van Isten, akkor Őt észre se vette
Ha van Isten, akkor az őt is szerette

[Refrén: Fekete Giorgio]
Én egyedül jöttem és egyedül távozom
Kiskapukon vagy a díszbejáraton
A járdán majd taxira várok
És kérdezik tőlem, hogy hová is menjünk
Hát menjünk, ahol újjá lehet születnünk!
Kaktuszként, virágként, delfinként, cápaként
Bálnaként vagy éppen bálnavadászokként

[Bridge: Fekete Giorgio]
Bálnavadászokként
Bálnavadászokként
Bálnavadászokként
Bálnavadászokként

[Outro: Fekete Giorgio]
Mert az élet csodaszép, és én örülök annak, hogy részese vagyok
Az élet csodaszép, és én örülök annak, hogy részese lehettem
Porszem vagyok évmilliárdok távlatából