A csókod elvesztettem
A tegnap sincs meg már
Az érintésed megkövül
Az emlék most is fáj
Az estét oly rossz várni
A magány túl nehéz
A vágy úgy ég még bennem
Úgy sír bennem, hogy hozzám érj

[Refrén]
Már elmúlt régen, de még most is fáj
Mert fel kellett ébrednem, hogy mégis elhagytál


Én még ma sem értem
Mért volt ó, ez így?
Kinek jó a rossz, a szenvedés?
Kinek jó a gyötrő kín?
Talán volt sok-sok hibám
Most sírok az álmokért
Hisz elhagyott az Istenem, ő sincs már velem
Másra vár

[Refrén]
Már elmúlt régen, de még most is fáj
Mert fel kеllett ébrednem, hogy mégis еlhagytál
Megérint egy emlék, újra lelkemhez ér
Hol a fájdalmam hagytam
Most is ott ég benn a láng
Rám a szívem vigyáz

Ha majd egyszer te is érzed
Kell a vágy, a szerelem
Akkor ne mondd azt, hogy nem volt sehol
Hisz te hozzám tartozol!

[Refrén]
Már elmúlt régen, de még most is fáj
Mert fel kellett ébrednem, mégis elhagytál


Megérint egy emlék, újra lelkemhez ér
Hol a fájdalmam hagytam
Most is ott ég benn a láng
Rám a szívem vigyáz!

A szívem vigyáz
A szívem vigyáz

Hol a fájdalmam hagytam, most is ott él benn a láng

Rám a szívem vigyáz
Rám a szívem vigyáz

Rám a szívem vigyáz