“Gyónd meg mi nyomja a lelked, drága Éva”

Itt nincsenek már lepkék, csak tetemek portalan szárnya
Én úgy ölelek mintha ölnék, és úgy nevetek mintha fájna
Nem én égek a vágytól, hanem a vágy ég el tőlem
Ha vérbe fagyva hagynak magamra, arra is azt mondom győztem
Én semmiből sem engedek, nem gyógyulok, csak terjedek
Velem vagytok vagy ellenem, ha elmegyek tovább fertőz a szellemem
A vihar ritmusra dörgi, hogy a jó tetteim is rosszak
Szeretem hogy ujjából szálkaként lök ki magából ez a korszak

Fúj de fáj, hogy nem fáj semmi sem
Fáj ha fúj a szél kellemesen
Fúj de fáj, hogy a száj az új segg
Mert ha leülök rá, sajnos nem beszélhetek
Fúj de szar… De szar ha fáj
Táncba hív minket a borzadály

“Gyónd meg mi nyomja a lelked, drága Éva”

Itt nincsenek már lepkék, csak tetemek portalan szárnya
Koronát hord az ország legbetegebb patkánya
Lennék mellette feleség, a királynő és anyuka
Álmában ölném meg, szájában mérgezett konyharuha
Én úgy csókolok, hogy harapok és emlékbe nyelek egy darabot
Ha nem viszket akkor is vakarok, nem szeretnék semmit, csak akarok
Hogy más voltam végig, azt igazán élveztem
De most térdre rogytok mind, mert én eleget térdeltem
Fúj de fáj, hogy nem fáj semmi sem
Fáj hogy fúj a szél kellemesen
Fúj de fáj, hogy a száj az új segg
Mert ha leülök rá, sajnos nem beszélhetek

Fúj de fáj, hogy nem fáj semmi sem
Fáj hogy fúj a szél kellemesen
Fúj de fáj, hogy a száj az új segg
Mert ha leülök rá, sajnos nem beszélhetek
Fúj de szar… De szar ha fáj
Táncba hív minket a borzadály