Még mindig a szemem a képeken
Ha nem egyből írsz akkor elfog a félelem
Hogy már neked nem vagyok fontos
És hogy mikor kimondod hogy szeretsz csak a kamut nyomod
Saját magam rakom egy márvány alá
És szeretném látni felülről ahogy őrli magát
Azon hogy segithetett-e volna
Egy két öleléssel vagy kevés bókkal (nekem)
A saját hibám vetítem ki mindig másra
Szeretnék rá lelni az angyalomra a hű társra


Még mindig emlékszem az ígéretekre
Mikor más már tudott rólunk az ítéletekre
Én csak rád várok (és)
A szakadó esőben fázok
Egy magamban itt állok..
..És rád várok...
Rád, aki sеgit, az utamon és azt kivilágítja
És nem azon gondolkozik, hogy ezt a srácot meg ki irányítja
Dе értsd meg nélküled én már nem élek
Tudatlanul, tudatosan, tudatalatt tagadom hogy szeretlek (téged)