[1. Versszak: Lord of Loneliness]
Magányos a csúcson
Az összes ellenségem legyőztem
A korona túl régóta csücsül a fejemen
Lassan hadsereget képezve nekem
Ne kövesd a tömeget, a tömeg félrevezet
Maradj egyedül, engem démonok vesznek körül
Egyre mélyebbre nyalják a sebeimet
Folyamatosan etetve ezzel őket a titkaimmal
007, megvan az arany fegyver, megvan az aranyból való
Kikészülök, nyisd ki az ajtót
A törés pontomnál vagyok, nem bírom elviselni tovább ezt a szarságot
Felfogok robbanni a faszba
Nyisd ki, kop-kop, itt érkezik a felhúzott pisztoly
Kilenc milis, pop-pop-pop, oh, ne
Felfordulást csinálva, a célzásom nem a legjobb
Azt hiszem, fel kéne takarítanom, és hazamennem

[2. Versszak: Yung Mane]
Percocet, Roxycodone, egy kis Xanax-al, amelyet porrá zúztam, huh
Felemelkedve egy másik dimenzióba, el kell tántorognom egy támaszig (Basszus)
Nem érdekel, hogy itt vagy ott vagyok
Közben úgy tűnik, hogy elakadtam, huh
Vergődik és összeesik a kis hülye rohadék
Fiatal Krisztus, ilyenekkel illetnek, mi?
Őrült kicsit démon, intenek, mikor meglátnak
Fültől fülig ki vagyok varrva
Északi fiú, egy fegyver méretű játékkal
Ha kakaskodok, könnyek hullanak
Mániákus depresszióm van, és amikor beüt, egy szobában rejtőzködöm, amely oly sötét, mint amilyen én is vagyok
Dollár jelek ribik, és még mindig F-T-P, kibaszott SZ-Ü-R-K-E a halálomig