["All Too Well (10 Minute Version) - magyar fordítás]

[Első verze]
Átsétáltam veled az ajtón, a levegő hideg volt
De valamiért mégis otthon éreztem magam
És én ott hagytam a sálam, a nővéred házában
És neked még mindig meg van a fiókodban, még most is

[Második verze]
Oh, az édes természeted és ahogy tágra nyílt szemekkel bámultalak
Énekelünk az autóban, elveszve a városban
Őszi levelek hullanak mint a darabok a helyükre
És el tudom képzelni még mindig ennyi nap után is

[Refrén elő]
És tudom már rég elmúlt és
Az a varázslat már nincs
És lehet, hogy megvagyok de egyáltalán nem érzem jól magam
Oh, oh, oh

[Refrén]
Mert itt vagyunk megint azon a kis városi utcán
Majdnem áthajtottál a piroson, mert engem néztél
Szél a hajamban, ott voltam
Emlékszem mindenre túlságosan is jól
[Bridge]
Fotó album a pulton, elpirultál
Egy kisgyerek voltál szemüvegben, emeletes ágyon
És az anyukád történeteket mesél rólad a foci csapatban
Mesélsz a múltadról, miközben azt gondolod én leszek a jövőd
És felém dobtad a kocsi kulcsot, "Fenébe a férfi uralommal"
Kulcscsomó a földön, mindig elkerültük a veszekedéseket
És én azt gondoltam útközben, "Minden percben most már kimondhatja, ez szerelem", soha nem hívtad annak ami volt
Míg aztán meg nem haltunk és sebesültünk
Ellenőrizted a pulzusom és vissza jöttél ígérve, még mindig minden ugyanolyan
Három hónap után a sírban is
És aztán csodálkoztál, hova tűntek az idők amikor én még keresni szoktalak
De én csak szégyent éreztem, te pedig tartottad az élettelen testemet

[Refrén elő]
És tudom már rég elmúlt
És nem volt más amit tehettem volna
És elfeledkeztem rólad már jó ideje
Ahhoz, hogy tudjam miért is kellett elfelejtenem

[Refrén]
Mert megint itt tartunk az éjszaka közepén
Táncolunk körbe-körbe a konyhában a hűtő fényében
Le a lépcsőkön, ott voltam
Emlékszem mindenre túlságosan is jól
És megint ott tartunk amikor senkinek nem kellett tudnia rólunk
Te titokban tartották engem, én meg fogadalomként tartottalak
Szent ima és megesküdtünk
Hogy mindenre emlékezni fogunk, yeah
[Bridge]
Talán elbeszéltünk egymás mellett, talán túl sokat kértem
De az is lehet, hogy ez az egész egy csoda volt, mígnem te tönkre tetted
Félve futottam, ott voltam
Emlékszem mindenre túlságosan is
És aztán megint felhívsz, hogy össze törj mint egy ígéretet
Olyan lazán kegyetlenül az őszinteség nevében
Most pedig egy összegyűrt papírlap vagyok a földön feküdve
Mert emlékszem mindenre, mindenre, mindenre

[Negyedik verzé]
Azt mondják, minden jó ha a vége jó, de én minden alkalommal egy újabb poklot élek át
Minden alkalommal mikor átversz
Azt mondtad ha talán korban közelebb lettünk volna egymáshoz, minden rendben lehetett volna
És ettől a mondattól legszívesebben meghaltam volna
A képzeleted rólam, ki volt ő?
Egy soha rá nem szoruló, örökké szerethető ékszer, aminek a fénye mindig rád süt
Nem nyafog a parti fürdőszobájában
Valami színész megkérdezte tőlem, hogy mi történt, te
Hát te történtél, te
Te, aki elvarázsolta apám félrevezető viccekkel
Kortyolgatva a kávét mintha valami késő esti TV-műsorban lennél
De aztán apa nézett ahogy figyeltem az ajtót egész éjjel arra várva, hogy te gyere
És azt mondta, "Jó mókának kéne lennie betölteni a huszonegyet"

[Ötödik verzé]
Nem akar telni az idő, olyan mintha megszállt volna
Szeretnék a régi énem lenni, de még mindig próbálom megtalálni
A kockás inges napok után, és amikor magadévá tettél
Most meg küldözgeted vissza a holmijaim és egyedül sétálok haza
De megtartod a sálam arról az igazán első hétről
Mert az ártatlanságra emlékeztet, és olyan illata van mint nekem
Nem tudod kidobni
Mert mindenre emlékszel túlságosan is jól, yeah
[Refrén]
Mert megint itt tartunk, és én annyira szerettelek
Még azelőtt mikor elvesztetted az egyetlen igazi dolgot amit valaha is ismertél
Ritka volt, ott voltam
Emlékszem mindenre túlságosan is jól
Szél a hajamban, ott voltál
Emlékszel mindenre
Le a lépcsőkön, ott voltál
Emlékszel mindenre
Ritka volt, ott voltam
Emlékszem mindenre túlságosan is jól

[Hatodik verzé]
És soha nem voltam jó a viccek mesélésében, de csattanó így szól
"Én idősebb leszek de a szeretőid az én koromban maradnak"
Még akkor amikor a te brooklynod össze törte csontjaim
Egy katona vagyok aki vissza nyeri a súly felét
És mondd az ikerláng sebe kékre festett?
Csak így kettőnk között, téged is megviselt ez a szerelmi viszony?
Mert ebben a hideg városban
Még mindig emlékszem az első hóesésre
És, hogyan csillogott mikor leesett
Emlékszem rá túlságosan is jól

[Outro]
Csak így kettőnk között, téged is megviselt ez a szerelmi viszony?
Csak így kettőnk között te is emlékszel mindenre túlságosan is jól?
Csak kettőnk között, én mindenre emlékszem (Kettőnk között) túlságosan is jól
Szél a hajamban, ott voltam, ott voltam (Ott voltam)
Lent a lépcsőn, ott voltam, ott voltam
Áldott ima, ott voltam, ott voltam
Ritka volt, túlságosan is jól emlékszel
Szél a hajamban, ott voltam, ott voltam (Oh)
Lent a lépcsőn, ott voltam, ott voltam (Ott voltam)
Áldott ima, ott voltam, ott voltam
Ritka volt, túlságosan is jól emlékszel (Túlságosan is jól)
Szél a hajamban, ott voltam, ott voltam
Lent a lépcsőn, ott voltam, ott voltam
Áldott ima, ott voltam, ott voltam
Ritka volt, túlságosan is jól emlékszel
Szél a hajamban, ott voltam, ott voltam
Lent a lépcsőn, ott voltam, ott voltam
Áldott ima, ott voltam, ott voltam
Ritka volt, túlságosan is jól emlékszel