Olyan ártatlannak tűnt a legtöbb embernek, így senki se várta
Hogy a kis idős hölgy a telepen, akinek van egy fekete macskája
És folyton szorgosan dolgozik az előkertjében
Néhány holttestet tart feldarabolva a pincében
Sose gondoltad volna, hogy ez az édes kis nagymama
Egy fűrésszel a karokat a testtől elválasztja
Mikor alszik a lakótelep, henteskés vágja a húst késő este
Kéztőcsont, sípcsont, mind a beton alá rejtve
Mondhatod, hogy megőrültem, hiszen te se gyanakodnál
Mégis mindig eltűnik egy újabb postás
A városban a grillpartin az emberek repetáznak
A híres húsgombócból, amiért azt mondják meg is halnának
Becsomagolva, összepakolva, bekaphatod őket egy falásra
Vegyél párat, de nehogy elfelejtsd visszaadni neki a tálat
Sőt, gyere csak be, hagyd az ajtót mögötted zárva
De hadd emlékeztesselek, rád valószínűleg már sohase találnak