[1. vers]
Van ez a dolog, ahol öregszem, de bölcsebb soha
Az éjfél az én délutánommá válik
Amikor a depresszióm működik a temetői műszakban, az összes ember
Szellemként álltam ott a szobában

[Előkórus]
Nem szabad magamra hagynom
Jönnek az árak és a satu
Válságba kerülök
(Az idők kezdete óta)
Sikítva ébredek az álomból
Egy nap megnézem, ahogy elmész
Mert eleged van a trükközésemből
(Utoljára)

[Énekkar]
Én vagyok, szia
Én vagyok a probléma, én vagyok
Teaidőben mindenki egyetért
Közvetlenül a napba nézek, de soha nem a tükörbe
Biztosan kimerítő mindig az antihősnek szurkolni

[2. vers]
Néha úgy érzem, mindenki szexi baba
Én pedig egy szörnyeteg vagyok a dombon
Túl nagy ahhoz, hogy lógni tudjon, lassan a kedvenc városa felé lódul
Átfúrták a szívet, de soha nem ölték meg
[Előkórus]
Hallottad a titkos nárcizmusomat, amit altruizmusnak álcázok?
Mint valami kongresszusi képviselő?
(Egy régi mese)
Sikítva ébredek az álomból
Egy nap megnézem, ahogy elmész
És az élet elveszti minden értelmét
(Utoljára)

[Énekkar]
Én vagyok, szia
Én vagyok a probléma, én vagyok (én vagyok a probléma, én vagyok)
Teaidőben mindenki egyetért
Közvetlenül a napba nézek, de soha nem a tükörbe
Biztosan kimerítő mindig az antihősnek szurkolni

[Híd]
Azt álmodom, hogy a menyem megöl a pénzért
Azt hiszi, a végrendeletben hagytam őket
A család összegyűlik, és elolvassák
És akkor valaki felkiált
"A pokolból röhög rajtunk"

[Bontás]
Én vagyok, szia
Én vagyok a probléma, én vagyok
Én vagyok, szia
Én vagyok a probléma, én vagyok
Én vagyok, szia
Mindenki egyetért, mindenki egyetért
[Énekkar]
Én vagyok, szia (Szia)
Én vagyok a probléma, én vagyok (én vagyok a probléma, én vagyok)
Teaidőben (Teatime) mindenki egyetért (Mindenki egyetért)
Közvetlenül a napba nézek, de soha nem a tükörbe
Biztosan kimerítő mindig az antihősnek szurkolni