[1. versszak]
Feltérképeztem a szekrényeket és fiókokat
Nyomon követte a legkevésbé sétált helyeket a padlón
Boldog otthon biztonságban és melegen
Mint árnyak a lábuknál
A furcsa eltűnő csemege
Csendesen esznek, miközben alszanak
Szóval itt fogom nevelni a gyerekeimet
Ha találok valakit, akivel családot alapíthatok
Addig is arról a napról álmodom, amikor az esélyeim és a végeim megfelelnek
Felébredek, étel lesz a tűzhelyen
Örökre, és soha ne akarj többet

[Kórus]
Van-e sajt a nagy túlvilágon?
Parmezán rímek
Borból víz, éj hajnalból
Az élet rövidebb lesz, a fogak hosszúra nőnek
Ne törődj velem, és bánni fogom a sajátomat
És az én elmém nem egy falattal kisebb vagy kisebb, mint a tiéd
A jóhoz és a rosszhoz tartozom?
A természet, azt hiszem

[2. versszak]
Egy éjszaka, egy fény átsuhan ezen a helyen
Szóval futok fedezékért, alul, kint hagytam a héját a tányéron
Kis szívem dobog és imádkozik: "Valami biztonságban tart"
Azt hiszem, látta az arcomat
Oké, egy éhes nap semmi sem jön, ami lehet
De aztán beköszöntött a tél három éjszakára
Hagytam, hogy fogcsikorgatva a falak között, és szorosan fogjam az álmaimat
Összegömbölyödtem, felemeltem a fejem, és felvettem a harcot
Újra átvészelem
Nekem már volt
Gyerünk, most mi van még?
[Kórus]
Van-e sajt a nagy túlvilágon?
Parmezán rímek
Borból víz, éj hajnalból
Az élet rövidebb lesz, a fogak hosszúra nőnek
Ne törődj velem, és bánni fogom a sajátomat
És az én elmém nem egy falattal kisebb vagy kisebb, mint a tiéd
A jóhoz és a rosszhoz tartozom?
A természet, azt hiszem

[Híd]
Újra beköszöntött a tavasz a konyhában
Szóval kimásztam a falból és hunyorogtam
Látta a reményt a tűzhelyen
Pont úgy, ahogy mindig is elképzeltem
Többet, mint amennyit meg tudtam enni
Az álmaim végre valósággá váltak
Küzdelmeimnek boldog vége volt
Barátok akarnak lenni
Kezd forogni a gyomrom
A szomjúság, miért fáj?
Az én desszertemet szolgálják fel, ássa be

[Kórus]
Szóval visszabotlok az ágyba
Valami nem egészen stimmel
Gondolom, csak pihentetni fogom a fejemet
Most, ahogy lefeküdtem aludni
Nem várok álmokat
És nincs édes búcsú tőlem
Flatline a reggeli fényben
Olyan szorosan kapaszkodtam
Olyan sokáig csak nem helyes
Hadd sóhajtson fel, miközben becsukom a szemem
Csak ennyi volt ebben?
Mi a legjobb?
[Kórus]
Van-e sajt a nagy túlvilágon?
Miből áll a hold?
Találkozz ott, miután elmentem
Az élet rövidebb lesz, a fogak hosszúra nőnek
Ne törődj velem, és bánni fogom a sajátomat
És az elmém ugyanazt a fényt tartotta, mint a szemedben

[Végződés]
A jóhoz és a rosszhoz tartozom?
Az ember egyedül hal meg? És miért?
Nem tudom
Viszlát, olyan sokáig
Egereknek otthonokban
A természet, azt hiszem
A természet, azt hiszem
A természet, azt hiszem