[Verze 1]
Hátra hagytak
Egy szigeten, amelyet a végtelen tenger vesz körül
Küszködtem azzal, hogy magamra maradtam
Miközben próbáltam csillapítani a vágyamat, hogy feladjam
Végül valahogy életben maradtam

[Verze 2]
Egy bizonyos napon, csodával határos módon, megjelentél előttem
Rám mosolyogtál és felém nyújtottad kezed
Boldogság könnyei folytak le az arcomon
Ez volt az áldás a reménytelenségem végén
 
[Elő-refrén]
Csendesen a karjaidba vettél
Bólogattál és meghallgattál, mindegy, hogy mit osztottam meg veled

[Refrén] 
A magányos, távoli szigeten rekedt ember
Nem kellett többé éreznie a megszokott magányt
Mert most már másképp van, más-más-más
Meglepő-meglepő-meglepő
Hogy végre találkoztam valakivel, akire támaszkodhatok
 
[Utó-refrén]
Ez a fájó szív és a sok sebhelye...
Nem kell többé a szokásos szomorúságot éreznem
Ez olyan édes, édes, édes
Meg vagyok lepve, lepve, lepve
Hogy nem leszek többé egyedül ezen a szigeten
[Elő-refrén]
Megvigasztaltál azzal, hogy azt mondtad, minden rendben van
Nem számított, milyen nagy volt a fájdalom, amit éreztem
Mielőtt észrevettem volna, eltűnt

[Refrén] 
A magányos, távoli szigeten rekedt ember
Nem kellett többé éreznie a megszokott magányt
Mert most már másképp van, más-más-más
Meglepő-meglepő-meglepő
Hogy végre nem leszek többé egyedül ezen a szigeten

[Bridge]
Veled akarom felfedezni ezt a szigetet
Ahonnan eddig megpróbáltam elmenekülni
Amíg te mellettem vagy
Bárhová és bármilyen helyre elmegyek

[Refrén] 
A magányos, távoli szigeten rekedt ember
Nem kellett többé éreznie a megszokott magányt
Mert most már másképp van, más-más-más
Meglepő-meglepő-meglepő
Hogy végre találkoztam valakivel, akire támaszkodhatok
 
[Utó-refrén]
Ez a fájó szív és a sok sebhelye...
Nem kell többé a szokásos szomorúságot éreznem
Ez olyan édes, édes, édes
Meg vagyok lepve, lepve, lepve
Hogy nem leszek többé egyedül ezen a szigeten