Sétálok a sivatagban, valamit keresek
Ami még jó, amit szeretni lehet
Nagyon kihalt ez a hely, fázom, reszketek
Csak szörnyek vannak itt, de ők nekem idegenek
Volt egy barátom, ő sokat nevetett
De akkoriban nem voltam még ilyen számkivetett
Mondta, hogy őt kövessem mindig, mert ha nem
A kertek, a virágok, homok lesz itt minden
Vagyis nem fenyegetőn, csak kedvesеn mondta
Hogy ő vigyázna rám, mint a kis hercegre a rózsa
Vagyis pont fordítva, dе ez szinte mindegy:
Állítólag ugyanúgy szeret téged
Ha valakit te szeretsz tényleg
Sétáltunk, játszottunk és nevettünk sokat
Örült, mikor teljesen elhittem az álmomat
Azt mondta, hogy én leszek a világon a legboldogabb
Csak sose hazudjak, se neki se magamnak
Hármasban voltunk akkor már vagyis inkább négy
Ő meg én és egy lány, és neki a vállán is egy lény
Minden nap együtt álmodtunk, és együtt keltünk
Nárciszokat ültettünk, közben énekeltünk
Egyik nap felébredtem, még mindenki aludt
Kiszöktem a szobából, előttem az út
Máig nem tudom, pontosan mi ütött belém
De akkor vált homokká az első levél
Egyedül voltam, ennek akkor örültem
Hajnalig futottam megrészegülten
Mosolyogtam, öleltem, aki csak jött szembe
De részegen nem is lehetsz igazán őszinte
Aztán ezt is meguntam, és észre vettem
Hogy alig vannak már növények körülöttem
Egy nagy homokdombon ülve jött a gondolat
Megpróbálom felkutatni régi barátomat
Álmomban az arca más volt és nem hozzám beszélt
Kerestem, de a homokot fújta a szemembe a szembe szél
Próbáltam úgy is, hogy senkinek nem hazudtam
De hogy mi az igaz, azt is csak tőle tudtam
Aztán feladtam. És egy idős hölgy jött
Adott egy üvegcsét, benne valami zöld lötty
A barátom majd visszajön, csak ezt meg kell inni
Nem ő lesz az, csak úgy néz ki, de el lehet hinni
Megittam és káprázat volt, amit akkor láttam
Elém tárult egy világ, amelyik hibátlan
Minden homokszemcséből kinőtt egy virág
És sok kedves ember, akik úgy néztek ki, mint az a barát
És énekeltek
"Én vagyok a jó kedved
Nem kell neked mindig szenvedned
Gyere velem
Fogom a kezed...
Táncoljunk hát még egyet
Én megszelídítem a félelmed
Csak gyere!
Fogd a kezem!"

Aztán hirtelen vége, megint sivatag
Teljesen sötét van, mindenem szétfagy
Már nem a barátom érdekel, csak az a kék vagy
Zöld lé, azt a nőt én megkeresem, hogy még adjon
Találkoztunk megint, de ez már nem olyan, mint rég
Azóta fecskendeznem kell, hogy valamit érezzek még
Aztán kitaláltam, hogy megveszek tőle mindent, amije van
Nem bírok ki több napot ebben a fagyos sivatagban