[Chorus]
Gyöngyödzik a reszkető perjén az augusztusi harmat
Egyre erőtlenebbül mosolyog rá a nyári pirkadat majd lassan elhallgat
De hiába tesz úgy, mikor az ég alja derült a fejemben még ma is hallak
Ne félj nem lesz semmi baj, a szeptemberi lombhullás lágyan betakargat…

[Verse 1]
A miénk rang nélküli klán
De híres róla, hogy megél a jég hátán
Páncéllá edzette a fagy, ma titán minden tagja fából csinál vaskarikát
Ezért van az hogy grafittal írom és gyémánt lesz belőle
Belém volt kódolva előre
Bírom hajnaltól hajnalig, úgy ahogy ti több felmenőre vissza
De még síron túlról is te vagy legerősebb a lista tetején
Akit valaha ismertem, egy szerető óriás ki törpeként is hitt bennem
Tiszta szeretetet adtál nekem, ezért kell itt lennem
Őriznem a lángot, mert a tied ideje korán kialudt
Tudom mit mondanak erről
Kár, hogy nem lesz könnyebb idővel csak hozzászoksz
És ugyanúgy fáj ott mélyen
Mikor eljön az ősz minden évben
És újra feltépi a sebeket én meg nézem ahogy a réten...

[Chorus]
Gyöngyödzik a reszkető perjén az augusztusi harmat
Egyre erőtlenebbül mosolyog rá a nyári pirkadat majd lassan elhallgat
De hiába tesz úgy, mikor az ég alja derült a fejemben még ma is hallak
Ne félj nem lesz semmi baj, a szeptemberi lombhullás lágyan betakargat…
[Verse 2]
Ezért nem félek én sem
Felvérteztél, hogy elérjem mindenféleképpen amit akarok
Alázattal kérjek szépen, de ha kavarog a gyomrom a szartól keményen
Odacsapjak a jobb csapatnak
Olyan legyen az adjisten amilyennel fogadtatnak
Az érem forog és akik annó sokat kaptak
Ma sopánkodnak, hogy sok a baj
Nekem az egész fost magamnak kellett kitalálnom
Jó ha eddig összesen egy pár mondatot beszéltem róla
De miért kéne belesűríteni néhány csalfa szóba
Mikor a legékesebbje a felét se mondja el
Annak ami itt veszett el
Inkább merítek a zavarosból ihletet
Mert mióta a múzsa halála idealizálta a múltat
Én is friss ecsettel festek nehogy beleragadjak
Az emlékbe ahogy elköszön a nyár, mindenütt parlag, deh…

[Chorus]
Gyöngyödzik a reszkető perjén az augusztusi harmat
Egyre erőtlenebbül mosolyog rá a nyári pirkadat majd lassan elhallgat
De hiába tesz úgy, mikor az ég alja derült a fejemben még ma is hallak
Ne félj nem lesz semmi baj, a szeptemberi lombhullás lágyan betakargat…