Hiába kínoz az álom, éjszakákon át
Én akkor is megtalálom majd
Az igazi otthonát, ennek a
Különös lénynek, aki nem véletlenül
Szolgálja a fényt és közben ugyanúgy repül
Mint egy igazi golyó kijön a csőből
És emberi húsba ér, ahogy a gyerek sír a bölcsőből
Ha fázik, ha enni kér
Látod, így lettem én is
Beteljesült az álom
Nem akartam és mégis valahogy
Túlélem a halálom

A fejed fölött az ég de a választ még se onnan várd
Hunyd le a szemed néz szét belül
Valaki szól hozzád

Hiába kínoz az álom éjszakákon át
Én akkor is megtalálom majd
Az igazi otthonát ennek a
Különös lénynek, aki ITT BENT énekel
Ahogy a füst el száll a szélben én is
Ugyanúgy égek el

A fejed fölött az ég de a választ még se onnan várd
Hunyd le a szemed néz szét belül
Valaki szól hozzád
Én vagyok az út, amin’ a lábad jár
Én vagyok az út, amin’ a lábad jár
Én voltam a rajt, én leszek a cél, ami a végén vár
Addig meg
Én vagyok az út, amin’ a lábad jááár

ÉN ÉN ÉN ÉN ÉN

Hiába kínoz az álom éjszakákon át
Én akkor is megtalálom majd
Az igazi otthonát ennek a
(Különös) Különös lénynek, aki ITT BENT énekel
Ahogy a füst el száll a szélben
Az ív szél ugyanúgy égek el

A fejed fölött az ég de választ még se onnan várd
Hunyd le a szemed, néz szét belül
Valaki szól hozzád

Én vagyok az út, amin’ a lábad jár
Én vagyok az út, amin’ a lábad jár
Én voltam a rajt, én leszek a cél
Ami a végén vár, addig meg
Én vagyok az út, amin’ a lábad jár

Én vagyok az út, amin’ a lábad jár
(Azt mondom)
Én vagyok az út, amin’ a lábad jár
Én voltam a rajt, én leszek a cél
Ami a végén vár, addig meg
Én vagyok az út, amin’ a lábad jár
ÉN ÉN ÉN ÉN ÉN