Élt egyszer egy katicabogár
Hétpettyes, ide-oda szállt
A testvérem tenyerére ült
De éntőlem messzire repült

Nem értettem, hogy miért nem szeret
Irigy voltam, mint sok más gyerek
Ahogy játszottak a lépcső alatt
Én elkaptam a kicsi bogarat

Az öcsém sírt, hogy engedjem el
De a földre dobtam, és ráléptem
Ott feküdt szegény, ártatlan
S már szégyelltem azt, hogy bántottam

Ha beköszönt a nyár
És illatos a táj
Újra visszaszáll
A katicabogár
Felkapja a szél
Érzi azt, hogy él
Folyton visszatér
Hogy elvigye a tél