Az én szívem ajtajának letörött a sarka
A széllel bélelt nagyvilág bejár udvarába
Pedig van gazdája!

Lelkemből varrott ködmönöm, felvettem magamra
Hogy a szívemnek a tüzét a szél el ne fújja
Lobogjon a lángja!

Megőrzöm, vigyázom, a kapuját zárom
Tillárom - sallárom, szép Magyarországom

Arra kérem, a Jóistent udvarom vigyázza
És a szívemnek ajtaját tegye a sarkára
Akassza reája!

Megőrzöm, vigyázom, a kapuját zárom
Tillárom - sallárom, szép Magyarországom

Aki szelet vet szívébe, viharrá fog válni
Aki búzával veti be, kalászt fog aratni
Azzal fog jóllakni!

Megőrzöm, vigyázom, a kapuját zárom
Tillárom - sallárom, szép Magyarországom