Kezdetben olyanok voltunk mi is, mint a tündérek
Akik a szárnyaikat próbálgatva repkednek
És nem figyeltünk másra, csak a pillanat szavára
A tiltott gyümölcs ízével a szánkban

Aztán úgy csináltunk mi is, mintha felnőnénk
És tollainkat elhullattuk apránként
De örültünk a mának, és elhittük egymásnak
Hogy a bátrak csakis a jó oldalon állnak

Ha már összesodort minket a szél
Itt a világ nagy küzdőterén
Akkor mutassuk meg, mennyit ér
A belőlünk kisarjadt vér

Már kutattuk az élet összes rejtélyét
Felfedeztük mindenütt Isten kezét
És láttuk, hogy a válasz, csak egy újabb kérdést támaszt
Hívőt és hitetlent kettéválaszt

Aztán kifordult négy sarkából szép lassan a föld
A gonoszság a szemünk előtt testet ölt
Majd elborult az ég, és már semmi sem az, mint rég
A szárnyainkat újra visszavennénk