Odakint a kertek alatt
Látni, ahogy felkel a nap
Sugarai fénytüzétől
A csillagok elolvadnak
Minden reggel megtörténik
Mikor a nap előbújik
Hogy egy csillag a sok közül
Örökre eltűnik

Ha egyszer az én csillagom fénye is kihunyna
Húzzátok meg a harangot a templomtoronyban
Konduljon meg utoljára, visszhangozzák a hegyek
Nincs már többé kinek szíve, csak titokban szeretett

A felvégi dűlők alján
Nevesincs patak csordogál
Isten tudja honnan ered
Semmiből jön, semmibe megy
És akik vizébe néznek
Mindegyikről lop egy képet
Ezer arcot visz magával
A felejtésnek

Ha engem is egyszer ez a patak elragadna
Húzzátok meg a harangot a templomtoronyban
Konduljon meg utoljára, visszhangozzák a hegyek
Nincs már többé kinek szíve, csak titokban szeretett