Nyikorgó ajtó, belép a lány
Recsegő padló, félhomály
A ház lakatlan, gazdája nincs
Kezéhez olvad a réz kilincs

Már oly sok minden elől szökött
A ház üres volt, s Ő üldözött
A mennyezetről egy lámpa lóg
Felkapcsolja, majd összerogy

De éjszaka a ház életre kel
A rádió régi slágert  énekel
A kandalló meleg, s a falon a fényképek
Hajnalig egymással beszélnek

Penészes csempék, a csap csöpög
A szennycső poshadt szagot böfög
Az öntöttvas kád magában áll
Rozsdás vízfolt zománcfalán

Egy kitört lábú ódon fotel
Magát a lánynak kínálja fel
A koszos, foszlott karfák között
Nyugodtan alhat az üldözött