A világtól elzárva, égi tisztaságba’
Hegyektől ölelve, a remény sugára

Született asszonytól, született embertől
Lelke hófehére az egy igaz Istentől

Míg künn a fenyveseket tépi a vad nemere
Bent pattogó tűznek simogat melege

Hol apáról fiúra száll a titkok titka
Kárpátok őrzője imígyen tanítja

Ha mész hegygerincen, ha mész patakvölgyben
Lábad alatt az út könnyű sosem legyen

Menj sűrű erdőkön, menj a hómezőkön
Hagyod ott nyomod minden drága magyar rögön

Hallasz majd beszédet, hangosat, csendeset
Keserűt kárognak, az igazság édesebb

Édesebb a nyelvnek az őszinte szó íze
Varjúk károgása ne zavarjon össze

Kutass a végtelenben, a sorsod két kezedben
Nyisd ki, olvasd bátran, ott rejlik benne minden
Ott rejlik boldogságod, ott rejlik minden álmod
Tövisek közt nyíló szép mártír halálod