Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél
Nem tud az írni, aki küldte, és aki küldte már nem él
Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál
Az ő porából nőtt e rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál

Az ő porából e virág nőtt, életre kelt a néma rög
Meghalt a lány, de él hűsége, és él szerelme, mely örök
Átragyog az a bús koporsó, a sírgödörből is kiszáll:
Az ő emléke ez a rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál

Egy rózsaszál, ezt hoztam én, benne az ő szerelme ég
Így tud a hűséges szerelmes a síron túlról szeretni még
Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál
De él szerelme, ez a rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál