Lóg az eső lába, szomorú ma Pest
A március a falra jelszavakat fest
Halkan sír a börtön mélyén egy fegyenc
Most múlt el tizennyolc, s nem lesz tizenkilenc

Nyikorog a zárka rozsdás ajtaja
Itt az idő pajtás, ütött az óra
Szakáll sem pelyhedzik fiatal állán
Ott áll mégis büszkén, daccal az arcán

Még egyszer kinézett a rácsos ablakán
Látta, hogy egy felhő gyorsan tovaszáll
Várjatok meg, felhők, mindjárt ott leszek
Csak a bitófáig pár lépést teszek

Lóg az eső lába, szomorú ma Pest
Elválik egymástól lélek és a test
Az utolsó szó jogán felkiáltotta
Éljen Magyarország! Éljen a haza!