Messze fehérlő távoli síkság
Leple fehérlőn a ködbe vész
Messzire elmarad kacagás, vígság
Könnyes a szem, mely előre néz

Amerre mennek, ólmos a felleg
Arcukba élesen vág a hó
Reszkető kis sereg mennek, csak mennek
Sóhajuk fáradt, elhaló

Az egyik összerogy, hörögve felkiált
Megáll a vonuló kis sereg
Egy megint itt maradt, a többi megy tovább
S mentükben pirosló vér csepeg

Hull a hó, hull a hó
Szibéria vár, és hull a hó
Hull a hó, hull a hó
Szibéria vár, és hull a hó