A huszárnak azért villámlik a kardja
Mert égő szívéhez nagyon közel tartja
Innen a huszárnak minden kardcsapása
A tüzes mennykőnek egy mestervágása

Egy szíve, egy hazája!
Felhőt szánt a szablyája!
Egy szíve, egy hazája!
Lángot fúj paripája!

Mikor a huszárok csatába indulnak
Az isten szeméből örömkönnyek hullnak
S innen lehet aztán azt kimagyarázni:
Mért szokott a huszár oly gyakran megázni?

Menyecske! Ha feléd huszár nyújtja száját
Csókold meg a világ első katonáját
Mert a huszár szíve olyan, mint a kardja
Addig hajlik, amíg ő maga akarja

Ki a szabadságért harcol mindhalálig –
Holta után tüstént egy csillaggá válik
Ha én isten volnék, csak azt vinném végbe
Hogy lóháton menne a huszár az égbe