Ködbe burkolózott a felvidéki táj
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár
Az út menti fenyőket megsimogatom
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon

Ködbe burkolózott a felvidéki táj
Sárga napraforgó csonka szára áll
Elvágták tövétől virágát, termését
Sorsában hordozza a magyar szenvedését

És csak nézem a felleget
Nézem azt a hegyet
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot, megkérdem én tőle
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!

Ködbe burkolózott a Felvidéki táj
Pozsonytól Kassáig szebb időre vár
Piros az ég alja, lágyan hívogat
Zöldül a vetés már a fehér hó alatt